
Kezdjük akkor az atomokkal.
Vagy nem is. Kezdjük egy ágyúgolyóval. Amely ágyúgolyó az elméleti fizika egyes (legfőbb) főtétele alapján nyugalomban nyugszik az ágyú csövében. Ha az ágyúgolyó megpróbál feljebb jutni a csőben, akkor a hatás-ellenhatás törvénye eredményeképpen visszagurul. Viszont ha önösszeroppantó örvénylés következik be az ágyúgolyó mögött elhelyezett puskaporban, akkor a fiziko-kémiai eszkaláció robbanásszerű állapotváltozáshoz vezet, minek eredményeképpen az ágyúgolyó olyan helyekre kerülhet, ahová az egyes (legfőbb) főtétel megalkotói sose képzelték volna. Csillagméretekben megeshet, hogy ha mondjuk a Nap felrobban, akkor az egész Földet ágyúgolyóként lövi ki az űr sötétjébe, ahol az emberiségre hamarabb vár a teljes pusztulás, mintha csak az elszabadult pénzügyi rendszereknek kellene végezniük velünk.
És mintha ez nem lenne elég, emberi ágyúgolyók és szocietális lőporosládák kavarognak az egyes (legfőbb) főtétel szerint viselkedő embermilliárdok között. Ha az elsőfőtételesek fékekként és ellensúlyokként vissza akarnák szorítani a Káosz erőit azzal, hogy az életirtó adósságot egyszerűen létében semmisítjük meg, vagyis leírjuk, akkor a rendszerelmélet egyes (legfőbb) főtétele értelmében hisztérikus kavargók fognak lőporként felrobbanni, hogy a stabilitás irányába igyekvő létállapotot ronccsá pusztítsa. Ebben az esetben a hisztérikusoknak ellenálló társadalom-alrendszerek ágyúgolyóként repülhetnek ki a társadalmi rendszerek egyes (legfőbb) főtételével mintegy dacolva.
Ez történt a magyarsággal is. Voltunk bátrak dacolni a Káosz erőivel és a Rendet védelmezni. Ezért akarnak összetörni minket. Már ég is a gyújtózsinór ...