Gyilkosok

Harminchárom éve szivattyúzza a Birodalom a magyar életfa léterejét és ebből huszonkettő esett a rendszerváltásnak nevezett diktatúrára. Ezalatt bebizonyosodott, hogy a Birodalom ellen nem segít se a pártállam, se a "demokrácia", de még a nemzeti szakrális kétharmad vagy a polgárháború se. A kormány mit sem tehet, kénytelen olyan gazdaságpolitikát követni, amit nem akar. Pedig a magyar egyetértés kormánya teljesen tisztában lenne azzal, mi kellene a gyarapodás újraindításához - bőséges lóvé - de a megnevezhetetlen pusztító világerő tömegpusztító pénzfegyvereivel szemben tehetetlen. Kénytelen elvenni, pedig szíve szerint adna. Emiatt nem őket kell utálni, hanem a globálrosszakat.

A Birodalom bérrabszolgái kíméletlen eltökéltséggel vonják el a bővített újratermeléshez elengedhetetlen forrásokat és nem érdekli őket, hogy emiatt gyilkosok járják a szállásterületet.

Álljunk meg itt egy pillanatra.

Igen, gyilkosok.

Ez már a létpusztulás következő szintje. A törzstagok újratermelési teljesítményének - úgyismint gyerekek - drámai zuhanása volt az első lépcső. A birodalomrák elharapózása a következő. Az elmúlt hetek gyilkossági hulláma pedig azt jelzi, hogy a féktelen konzumidiotizmus párosulva a véleményterrorista globálmédia globalóma-agymosásának globalizálódásával tömeggyilkosok ezreit hozta létre.

Ti ott, a képernyő előtt. Boldogan habzsoljátok a nemzetárulásotokért odavetett júdáspénzért vásárolt mérgezett globálkonzumélelmiszert, közben nem is sejtitek, hogy a globálkonzumizmus ürülékével megfertőzött, szakralitásalapzatról letépett tiborcok közül néhányan a végső fegyverhez nyúlnak. Konyhakéssel, marólúggal, ipari robbanóanyaggal felszerelkezve már talán ott is lófrálnak az ablakotok alatt és csak egy érdekli őket: ölni! Minél többet, minél gyorsabban, minden áron!

Ez az a veszély, amivel a magyarnak most szembe kell néznie. A szembenézés helyett pedig az LMP és a Jobbik politikai játszmákkal sodorja a nemzet létét veszélybe.

Majd egyszer megbánják, de akkor késő lesz.

153 napja nem tudjuk

Mintha ma lenne, úgy emlékszem rá. A madarak csicseregtek a fákon, a bokrok susogtak, felhők szálltak az égen, csapataink kaszabolták az ellent a gazdasági szabadságharc hevében ... és egyszer csak - anélkül, hogy a véleményemet kikérték volna - a Vezér bejelentette, hogy megállapodunk az IMF-fel. Nemhogy nekem nem szóltak, de nem szóltak harcostársaimnak, a Zöldenergiásnak és az Oligarchaölőnek sem, pedig ők akkor benne voltak a dolgok sűrűjében, ahol a döntések születnek (a Szentkoronás már korábban hősi halált halt az ötödik hadoszloppal folytatott kíméletlen harcban).

A sokkból azóta se tértem magamhoz teljesen. Vajon mi vehette rá a kormányt erre az elkeseredett döntésre? Azon felül persze, hogy elfogyott a pénz. De hát meg lett mondva, hogy egyfelől a magyar néptörzsben lakozó hősök egy száraz kenyérhéjon is eltengődnek, ha a Szabadságért kell harcolni, másfelől pedig a pénz úgyis csak egy szám. Számokat meg én is tudok írni papírra, tessék itt van tízmillió dollár.



Arra persze senki nem számított, hogy hiába akarunk mi megállapodni az IMF-fel, az IMF nem akar megállapodni velünk. Senki nem számított - kivéve engem. A káoszelmélet és a sötét energia felhasználásával már régen levezettem, hogy mindenki, aki nem én vagyok, a Birodalom csápja, kesztyűbábja vagy bérrabszolgája. Ebből az következik, hogy ezek mind ugyanazt akarják: engem elpusztítani. Aminek legegyszerűbb módja - hiszik ők, hahahaha! - ha nem adják meg, ami jár.

Ha a dolgok így mennek tovább, 2014-ben rosszabbul fogunk élni, mint négy éve. Ez esetben a konzumidióta nemszakrálzombik esetleg nem a természetes kormányzóerőre, vagyis rám szavaznak, hanem az Anarchiára. Ki tudja, talán pont ezt akarja az IMF is.

Nincs megoldás. Mindennek vége. Jönnek a sötétség fenevadai és nincs kiút semerre se.

Kapaszkodjunk egymásba, hogy legalább egymást melegítsük.

Csakazértis Professzor!

Kedves olvasóim, a kormány kettős vereséget szenvedett, belülről és kívülről. Belülről, mert az ötödik hadoszlop furkálói kitúrták a Vezér közeléből a Győztes Csapat három kulcsfiguráját, a Szentkoronást, a Zöldenergiást és az Oligarchaölőt. Kívülről pedig azért, mert kénytelenek lesznek aláírni a diktátumot, mint korábban alá kellett írniuk a Mohácsi Vészt, a Világosi Fegyverletételt és a Trianoni Kastélyt.

Mit van mit tenni? Készülni kell a következő menetre. Szövetkezni hazafiakkal, mint Ő:


Előadásokat tartani a Tanítványoknak, mint ezek itt:




Eb ura fakó, csakazértis Professzor!

Csúcsfegyverek

Mondanom se kell, hogy a köztársasági elnök lemondásának is mélyszerkezete van. Majd pont ennek ne lenne mélyszerkezete? A minap kibomlott a cipőfűzőm és amikor lehajoltam bekötni, akkor rádöbbentem, hogy hiszen ez a Birodalom műve. A cipőfűző-létszivattyú mint globalóma tenyészik a magyar néptörzsön ...

De vissza a köztársasági elnökre. A köztársasági elnök egy konstrukció. Amikor a konstruktőrök magával kötötték meg a magyar léterőt, hogy az ne tudja a Birodalom ellen vezetni a világ proletárjait, arra találták ki, hogy időnként megszólaljon és a globális és lokális SZDSZ hazugságait csöpögtesse a gyanútlan magyar fülekbe.

És ez eddig így is volt. Göncz Árpád esetében még csak nem is rejtegették, hogy ő a lokális SZDSZ embere. Sólyom sohase habozott a Birodalom érdekeit képviselni, ha módja volt rá. És ott volt a harmadik, akinek a nevét most nem írom ide, az is a Birodalom embere volt. Dacára annak, hogy a Fidesz jelölte. Mert az még nem a mai Fidesz volt, azt még az ötödik hadoszlop irányította. Ők voltak a Birodalom csúcsfegyverei az adósság mellett.

Ez az Igazság. És ha tudjuk, mi az Igazság, akkor azt is tudjuk, miért kellett a szakrális Schmitt Pálnak buknia.

Mert nem a Birodalmat szolgálta, hanem Viktort, a Vezért.

Szomatika

Susan Sonntag egyik legfelkavaróbb írása arról szól, hogyan akar kiirtani minket a Birodalom betegségekkel. Valamit Susan Sonntagról, ha nem ismernék. Susan Sonntag filozófus, bölcsész, teológus, metafizikus, etikus, különös tekintettel a görög és újkori európai filozófiára. Csak az ilyen holisztikus hátterű gondolkodótól várhatunk új megközelítést a betegség, mint világtörténelmi jelenség újrafogalmazásában.

Susan Sonntag szerint amikor a Birodalom letépi a szakralitás alapzatáról a tradicionális közösségeket, szörnyű járványok alakulnak ki. A kórokozók mintegy meta-ontológiai érzékszerveik segítségével rájönnek, hogy a szakralitás szintje veszélyesen alacsonyra süllyedt és jól lemészárolják őket. Így volt a pestissel, a spanyolnáthával és így van most a rákkal.

A magyar életbe a Birodalom világfalásának olyan ürülékét ömleszti, mint a cigaretta és az égetett szeszesitalok. Kétszer akkora termékátlagot - amint a Birodalom megparancsolta - csak úgy tudunk elérni, ha a néptörzs humántőkéjét kizsigerelve felfokozott ütemben füstölünk. Így jutottunk el a rákbetegség elsőségéig.

Ha a rákot, mint a tradicionális magyar szakrális társadalmat felzabáló járványt vissza akarjuk szorítani, a Birodalmat kell visszaszorítani. Susan Sonntag is egyetértene ezzel. Az anyja tüdőrákban halt meg.