Száz

Száz éve történt a szarajevói merénylet, de mit jelent ez a száz? A száz egy szám, egy üres mennyiség, éppen mondhatnék helyette harmincat – ami rímel a harmincéves háborúra vagy negyvenötöt – ami a szovjet megszállás időtartamára rímel – vagy huszonötöt – ami a nyers világpusztító globálerő demokráciának hazudott magyarországi rémuralmának a hossza.

Nem ez a lényeg, hanem a mélyszerkezet a lényeg. Vannak a történelmi történések, események látszólag véletlen sora, itt egy merénylet, ott egy háború, szétfröccsent tintapöttyek a papírlapon. És van viszont a mélyszerkezet, amely mélyszerkezet szerint jól éltünk mi itt magyarok-szlovákok-románok (meg távolabb a németek és az oroszok) Kelet-Európában, amíg a megnevezhetetlen világpusztító globálerő szét nem zúzta a természetes szakrális kristályszerkezetet kizárólag azért, hogy technokütyük ellenében kifoszthasson minket. Még ontológiánk sincs, hogy megnevezhessük a kifosztókat és a pusztítókat, ezért vagyok kénytelen jönni itt a világpusztító globálerővel, pedig nevezhetném ellenségeinket egyszerűen szefárdoknak.

Így öljük egymást mi, európaiak az elmúlt száz, az elmúlt harminc vagy az elmúlt négy évben. Igen, az elmúlt négy évben. Nem volt-e tán létmegsemmisítés a PIGS-eknél és nem ugattak-e a pénzfegyverek? Ne együk be a szennymédia hazugságáradatát, magyarok! Az elmúlt száz év, a szakrális Magyar Királyság megsemmisülési folyamata egy permanens létháború volt, csak a fegyverek változtak meg, továbbá volt az az apró különbség, hogy nem halt meg senki, kivéve azok, akikkel a gyilkosok végeztek. Kíméletlen háborút vívunk egymás ellen, amikor pedig barátok is lehetnénk és egyesült erővel zúzhatnánk szét a világpusztító globálerőt.

Ha pedig ezzel megvagyunk, akkor minden bizonnyal a szlovákok és a románok is belátják majd, hogy jobb volt nekik a természettörvény által létrehozott államalakulatban, a Magyar Szakralitásban. Akkor pedig újra egyesülhet, amit a globálerősök szétszakítottak.

Nagy Imre emlékezete

Nagy Imre halott, azonban ez az állítás csak a legfelületesebb konzumidiótákat elégítheti ki. Nagy Imre él, mindaddig, amíg az embereknek fontos. Nekik pedig fontos, mert valami megmagyarázhatatlan okból hősi mítosz lengi körül. Tehát nekünk az a feladatunk, hogy megmondjuk, ki volt Nagy Imre.

Nagy Imre valaki volt, de ez most nem fontos. Az a fontos, mit akarunk, mit üzenjen az élete a ma emberének. 25 éve a globálSZDSZ elérte, hogy Nagy Imre azt üzenje, hogy a liberalizmus jó. Most az a titáni feladat áll előttünk, hogy megmagyarázzuk az embereknek: Nagy Imre igazából nem liberalizmust akart volna, azt meg pláne nem akarta volna, hogy a globálSZDSZ Birodalmának alávetettségében éljünk.

Készen állunk erre az értelmiségi vitára?

Annyi

Annyi a baloldalnak.

De miért is annyi annak a baloldalnak, ami 1994-ben példátlan győzelmet aratott (bár azóta egyre csak lepusztul)?

Azért annyi a baloldalnak, mert 1994-ben belekapaszkodott egy kisebbségi parazita, a globálSZDSZ lokalogazdijának parazitája (pedig annak a parazitának nem is volt része az 1994-es példátlan győzelemben), ami azóta is csak szívja a baloldalból az erőt. Nevezhetjük ezt a parazitát “liberálisnak”, de pontosabb lenne “szefárdnak” vagy “hálózatnak” nevezni. Ez a parazita erőlteti rá a baloldalra azt a létmódot, amit a szakralitás morzsáit őrizgető magyarság egyszerűen nem tud elfogadni, mivel tudja, hogy az a nemzethalál további elmélyüléséhez vezet.

A helyzet pokoli iróniája az, hogy miközben már nem egy lokálSZDSZ van, hanem három és mindhárom azt sipogja a globálSZDSZ-nek, hogy engem szeress, engem szeress, aközben a globálSZDSZ nagyon pontosan tudja, hogy egyiknek sem adhatja a szerelmét szimbolizáló aranyalmát. Ugyanis ha a baloldal kapná el az almát, abból polgárháború lenne, mint Ukrajnában. Ezért aztán a globálSZDSZ mégis a nemzeti erőket tünteti ki szerelmével, akik pedig hivatalosan nem is lokálSZDSZ-esek és titáni harcban állnak a globálSZDSZ-szel.

Miért van ez így? Miért tud a nemzeti erő hatalomvesztése polgárháborút okozni, a lokálSZDSZ-esek hatalomvesztése meg miért nem tudott polgárháborút okozni? És miért hasonlít a magyar helyzet polgárháború tekintetében az ukránhoz? Miért szereti a globálSZDSZ a nemzeti erőket, akik pedig nem is lokálSZDSZ-esek?

Ezen kérdések mélyszerkezetén töprenkedek éppen. Egyelőre ott tartok, hogy szakralitás, bütyökmag és kristályszépség és viktorkirály, de ez lehet, hogy a kérdések megválaszolásához kevés lesz.

Stay tuned.