Titokfegyver

Titkok. Vagyis olyan dolgok, amit nem tudhat más, csak én meg az a néhány ezer megvilágosult, akikkel megosztom őket. Honnan jönnek, merre mennek, mi a mélyszerkezetük?

Kezdetben, az ideális ősszakrális társadalomban titkok nem voltak, mert mindenki a teljes beavatottság ősállapotában volt. Úgy is mondhatjuk, hogy mindenki a titkok teljességének a tudója volt. Aztán később differenciálódott a munkamegosztás és létrejött a titoktudók szakrális rendje valamint a titoknemtudók széles tömegei, akik azonban nem voltak kiváncsiak a titkokra, mert tudták, hogy azokhoz semmi közük.

Így teltek-múltak az évezredek, amíg aztán ki nem nyújtotta csápjait a maradék szakralitás után a bolygó első planetáris diktatúrája, ami odáig süllyedt, hogy sötét céljai érdekében a titkokat akár fegyverként is felhasználja. Mit sem törődik ez a Birodalom azzal, hogy a titkok a titoktudók fejében kell maradjanak szakrális okokból, a birodalmisták bizony kiszivárogtatnak, felfednek, botrányt keltenek abból a célból, hogy az ilymódon megtévesztett webprolik által a szakralitás leromboltássék.

Ne legyenek kétségeink: ez egy világháború, ahol Európa és Amerika szakrális maradványait készülnek felszámolni a Birodalom martalócai. Genetikailag megcsipszelt növényekkel, szennymédiával, a világot lerabló rablótőkével. Velük szemben a szakralitás kicsi, de elszánt serege védelmezi magát a Létmódot, ami a végtelenségig feldühíti a Birodalmat.

Ne legyenek kétségeink, mindent be fognak vetni ellenünk. Még az is lehet, hogy fegyverként használnak egy-két titkot lelőtt utasszállítókról vagy titokban összehozott szakrális szövetségekről.

Amikor ez megtörténik majd, készen kell állnunk a válaszcsapással.

Egyenlőbbek

Július 14.-e van és ezzel megint eljött az idő, hogy megcáfoljam a szabadság, egyenlőség, testvériség hármas hazugságát. De még mielőtt belemennék a cáfolatba, kezdjünk egy sokkal egyszerűbb ténnyel, a Bastille-jal.

A Bastille egyszerűen nem igaz.

Vagy nem úgy igaz, ez most tökmindegy. Ha létezett is Bastille és azt le is rombolták valami zavaros építőanyagspekuláció okán, attól még nem lesz a szabadság, egyenlőség, testvériség igazabb. Ez is mutatja, mennyire ingatag lábon áll ez az egész francia forradalom dolog és gyanakodhatunk, hogy a magyar közéletben tomboló francia forradalmárok hasonló hazugságok magvait hintik szét a magyararcúak között.

Kezdjük mindjárt az egyenlőséggel. Hogy az mekkora hazugság már! Bizonyítás nélkül is azonnal látszik az igazsága annak, hogy mindig voltak, akik a tudati beavatottságnak magasabb szintjén voltak. Mint például én, aki a beavatottság olyan szintjét értem el, hogy amit én megjósolok, az rendszerint be is következik. Nevezhetjük a beavatottságnak ezt a magasabb szintjét szakrális tudásnak, de ha valaki túl deszakralizált, az nevezheti egyszerűen Tudásnak. A Tudás ott van nálam meg még néhány hozzám hasonló beavatottnál, nálatok meg nincsen csak a nagy sötét nemtudás. Ezek után egészen egyértelmű, hogy ha én vagy valamelyik másik a kevés Látóból azt mondja, hogy arra van az előre, akkor ti szépen elindultok és gyalogoltok arrafelé pampogás nélkül.

A szakrális rend kristályszépségét dúlják szét a szabadságeszme hamis prófétái, akik azt próbálják elhitetni, hogy ti, proli barátaim, ki tudjátok találni a jó irányt. Nem tudjátok, például azért sem, mert fogalmatok sincs arról, ki adja a legnagyobb zsozsót a hazaárulásért, hogy aztán abból mindenki részesedjen. Így aztán teljesen felesleges tereken ágálnotok meg össze-vissza szavazgatnotok, azzal ti nem adtok hozzá értéket, legfeljebb csak a káosz, az idegenpártiak malmára hajtanátok a vizet. Ezért mantrázzák ezek állandóan azt, hogy szabadság meg demokrácia, mert tudják, hogy ti, agyatlan csőcselék, a nemzetstratégiában kötésig álló beavatottak nélkül úgy vagytok terelhető, mint egy marhacsorda.

A szabadság szolgaság. Fogadjunk, hogy amikor korábban hallottátok ezt az igazságot, akkor kinevettétek.

Ekkora hatalmuk van a káosz embereinek, a francia forradalom örököseinek.

Kollaboránsok

Kádár-rendszer. Beszélnünk kell-e róla? Tudunk-e beszélni róla? Nem esünk-e véletlenül abba a hibába, hogy netán megítélünk olyan embereket, akik akkor élték az életüket, mondjuk engem?

Mert nagy hiba volna, ha a mai helyzetben, amikor ugyanazon Birodalom csizmái alatt nyögünk, mint a Kádár-rendszer idején, a mai világlátásunk alapján ítélnénk meg embereket, akik akkor csak azt tették, amit a nemzet túlélése megkövetelt. Kollaboráltak a Birodalommal? Kollaboráltak. Miért, a mai bérrabszolgák nem kollaborálnak? A mai Idegenpártiak nem ássák alá a nemzetstratégiai érdekeket ugyanolyan lendülettel, mint azok, akik kényszerből kollaboráltak a Birodalommal a Kádár-rendszer idejében?

Mint ahogy mi kollaboráltunk a Birodalommal a Kádár-rendszer idejében?

Fogas kérdések ezek. Ebből a perspektívából megítélve 1956 is bonyolultabb. Mi, Látók, tudjuk, hogy 1956-ot igazából Lenin szervezte, hogy létfoszthassa a szakrális magyar nemzettestet. De ez mindegy is, mert még ha 1956 harcosai hősök is lettek volna, akkor is az volt, hogy az egész szakrális magyar nemzet nem halhatott meg hősiesen, azt meghagytuk a kevés számú hősnek. Nekünk túl kellett élnünk és ez azt jelentette, hogy meg kellett alkudnunk a Birodalommal és megtennünk, amit meg kellett tennünk.

Meg kellett tennem, amit meg kellett tennem.

Most akkor visszatérnék a Kádár-rendszer örökségére. Mi is volt az, amit meg kellett tennünk, amit meg kellett tennem. Még véletlenül se az, hogy megettük az utánunk következő két-három generáció jövőjét. Vagy ha netán mégis megevődött az a jövő, akkor se mi, a magyar föld lakói, az őselemek termelői ettük meg, a falvak igaz magyarsága ette meg, hanem valaki az iparbárók közül a városban. Bizonyíték kell? Tessék, ha megettük volna a jövőt, akkor nem élelmiszert exportálunk, ami maga az életszínvonal – hiszen több malacpöri magasabb életszínvonalat jelent – hanem megettük volna azt az élelmiszert. Ehelyett ipari nagyrendszereket importáltunk és mosógépet építettünk. Ez is bizonyítja, hogy nem a falvak igaz magyarsága, a föld emberei ették meg a jövőt, hanem a mosógépgyártók. Akik nem mi vagyunk.

És itt eljutok ahhoz a kérdéshez, hogy akkor mi volt a rossz a Kádár-rendszerben? Mert ugye volt gyarapodás, volt vájlingszaporodás, volt életszínvonal, a roncstársadalmisták pedig fel voltak zárkóztatva. Nos, volt rossz a Kádár-rendszerben. A baj forrása ott volt, hogy dolgozni lehetett sokat. Ami egyben azt jelentette, hogy ha akartad azt a mosógépet, akkor meg kellett tenni, amit meg kellett tenni. Kinek hajlongani a bütyökmagföldeken, kinek az állampártban ténykedni.

Emiatt aztán mindannyian tönkrementünk egy kicsit. Ki a bütyökmagföldeken való hajlongásban, ki a szakrális nemzetérdek állampártban történő képviseletében.

Na ezért van az, hogy ami jár, az jár. Fizesse meg a Nyugat.