Hazárd

Szögezzük le mindjárt ezen dolgozat elején: a brókerbotránnyal kapcsolatban semmit sem tudhatunk meg. A médiából nem tudhatunk meg semmit, mert az vetít, közvetlenül meg végképp nem tudhatunk meg semmit, mert az a tapasztalás a pénzre vonatkozna és a pénz fogalma meg már magában közvetítést von maga után, tehát nem más, mint egy újabb vetítés.

Ezt a tételt mindjárt el is nevezhetjük a László, a Professzor Határozatlansági Elméletének és méltó helye van Schrödinger macskája és a Gödel-tétel mellett.

Határozatlanság ide, határozatlanság oda, egy dolgot mégis tudhatunk. Minden bróker csaló, meg úgy általában mindenki, aki pénzzel dolgozik. Ez azért van, mert akik pénzzel dolgoznak, azok részei a háromezer éves világerőnek, a világerőt pedig nem érdekli más, csak a pusztítás. Ha ezért embereket kell kiforgatnia a vagyonából, akkor azt nevetve megteszi, hiszen mi okozna neki nagyobb örömet, mint mások nyomora?

Ennyit akkor a pénz embereiről. Most akkor valamit a kötvényről.

A kötvény a lopás másik neve. Azért adnak neki ilyen furmányos nevet, mert ha a pénz emberei azt mondanák, hogy tessék, ellopom a pénzed, akkor az utca egyszerű embere felháborodna. Ha azonban kötvénynek hívják a lopást, akkor a pénz emberei akadály nélkül fürdőzhetnek a luxusjavakban, hedonista élvezeteiket kielégítendő.

Viszont felmerül itt Orbán Viktor neve, aki valahogy belekerült a pénz emberei pusztító világerejének uszályába. Nem arról van szó, hogy itt bárki hazardírozott volna, nem. De azért az utca egyszerű emberében mégis felmerül a kérdés, hogyan került több milliárdnyi közpénz közönséges bűnözőkhöz. Ilyenkor bizony kinyílhat a bicska a zsebben és ennek a felháborodásnak adott hangot Orbán Viktor is, aki az utca felháborodott emberének nevében maga is felháborodott.

És ha kell, a bicskanyílási mozgalomnak az élére is fog állni, hogy ilyen nemhazardírozó közpénzkezelés többé sose fordulhasson elő.

A világ, ahogy ma ismerjük

Jalta óta az USA uralja a világot. De már nem sokáig.

Bontsuk ki ennek az állításnak a mélyszerkezetét. Az magyarázatot se érdemel, hogy Jalta óta az USA kezében van a főhatalom. Ez annyira magától értetődő állítás, hogy még a tekintélyes Cato Institute sem mond ilyet. Ez egyszerűen így van, a Szovjetunió is tulajdonképpen az USA parancsainak engedelmeskedett.

Azt azonban mondja a Cato Institute, hogy mostanában a főhatalmat az USA rosszul használja. Állandóan beleszól lokális főhatalmisták helyi ügyeibe, megakadályozza a szakrális vezetés természetes kialakulását és működését, mondvacsinált korrupciós vádakkal és "demokráciaféltéssel" megzavarja a lokális erőforrásszívattyúk zajtalan üzemét.

Ennek ára van ám, mutatnék rá sokat sejtetően.

Az az ára, hogy ha a lokalitásokat nem tudják a természetes szakrális vezetők uralmuk alatt tartani a lokalitást lakó nép nemzetkaraktere számára természetes módon, akkor az USA-nak kell uralma alatt tartania és nem számíthat a természetes szakrális vezetők segítségére ebben. Vagyis felfordulás lesz, forrongás, engedetlenkedés. Hogy ebben miért vagyok olyan biztos, arra már korábban is utaltam, most se részletezem. Így lesz és kész.

Drága dolog ám békét tartani a lokalitásban természetes szakrális vezető nélkül.

Otthon meg ugye tele van minden fegyverrel az USA-ban. Ha ott netán rendzavarás következik, akkor az nagyot durranhat ám.

Így áll tehát a helyzet. A Birodalom beleavatkozik, ezért pusztulásra ítéltetett. Ha nem avatkozna be, akkor folytatódhatna az uralma, dehát nem így áll a helyzet. Ezért kell felkészülnünk arra, mi lesz a teendőnk a bukás után.

Pénzenergia

Az Európai Unió körmösök kiosztására készül. Úgy próbálja bagatellizálni a globális birodalom elleni világforradalmat, hogy úgy kezeli, mintha rakoncátlan diákok csínyeiről lenne szó, akiket be lehet hívatni az igazgatóhoz és körmösökkel lehet kiverni belőlük az igazságérzetet.

Brüsszel meg akarja mondani, mi lehet a költségvetésben.

A költségvetésben, ami nem lélektelen számtenger, hanem társadalmi önreprodukciós szociálszerződés. Aki a költségvetést birtokolja, az megmondhatja, hogy kiből legyen több és kiből legyen kevesebb. Ami önmagában nem rossz. Nekem is megvan a véleményem arról, hogy kiből legyen több és kiből legyen kevesebb, de ha az EU beleszól a szociálszerződésbe, ezt a véleményemet esetleg nem tudom érvényre juttatni és akkor mi lesz ezzel a sokat szenvedett nemzettel?

A véleményem pedig a következő. Ám vállalja fel az Európai Unió a felelősséget. Ám mondja meg, mi lehet a költségvetésben, de akkor fizesse is ki, ami jár. Írjuk csak be az egyik oszlopba a birodalmi komprádorszivattyú által kiszivattyúzott pénzenergiát és azt az Európai Unió térítse meg nekem. Az utalás mehet az én bankszámlámra és én szerény díjazás ellenében vállalom, hogy a társadalmi önreprodukció szociáláldozatainak továbbutalom, ami nekik jár.

Úgy kábé 5-6000 millió millióra gondoltam úgy kezdetnek. Mert ami jár, az jár.

Ha ezt nem kapom meg, az csak egy dolgot jelenthet. A birodalom urai "strukturális reformokra" készülnek, ami azt jelenti, hogy extraprofituk érdekében ki akarnak irtani minket, a legelesettebbeket, a modern kor proletárjait. Arra pedig csak egyetlen válasz adható: a proletárforradalom.

Igazságok a deficitről

Van egy nagyon fontos tudnivaló. Mindig az első mondatot jegyzik meg az olvasók. Sokan el se olvassák tovább. Ezért mindjárt az esszém elején elsütöm a megmondást, amit mindenkinek meg kell jegyeznie:

Deficit az nincs. A deficit az hazugság.

Mostanra elvesztettem az olvasóim harmadát, aki megmaradt, az pedig jobban tűri az unalmas fejtegetéseket, tehát akkor kibontanám. Igen, létezik egy olyan dolog, hogy a bevételek és kiadások különbsége, amit hívhatunk deficitnek is. Ez azonban mi, ez a deficit? Ez csak egy szám, amit papírra írnak. Tessék, ide írok számokat, 12567, -2300000, 3.2, ennyit számít a deficit. A lényeg nem a deficit, hanem hogy mi jár. Hogy mi jár, az nem egyszerűen azért fontos, hogy tudunk-e lapostévét venni svájci frankhitelre, nem. A lapostévé csak a konzumidiótáknak fontos, itt fontosabb dolgok forognak kockán. A tét óriási: reprodukciós katasztrófa van. Ha a magyar nemzet nem kapja meg, ami jár, akkor a reprodukciós katasztrófa örvénye Szkülla és Kharübdisz módjára szippantja a mélybe a sokat szenvedett magyar nemzetet.

Tehát onnak kezdjük, hogy szépen összeadjuk, mi jár. Utána megnézzük, honnan tudjuk összeszedni, ami jár. Még szerencse, hogy van ez a Pusztító Világerő, ami egyre csak járatja a szivattyúit. A Világerőnek mindig van pénze, attól csak elszedjük és már meg is van, ami jár.

Vegyük akkor sorra, mi jár.

Jár a nyugdíj. Azért jár, mert fizettek évtizedekig. Tehát mivel fizettek, az ott van az államnál és nem mondhatja, hogy nincs. A bank, az mondhatja, hogy nincs, mert a bankok a Pusztító Világerő részei (ezért rossz a magánnyugdíjpénztár), de a magyar állam csak akkor mondhatja, hogy nincs, ha maga is a Pusztító Világerő része. Nyugdíj tehát van és ennyi legyen is elég.

Jár a gyógyszer. Ennek nagyon egyszerű oka van. Régen a gyógyszer olcsó volt, most meg drága. Ha ilyet látunk, azonnal gyanakodhatunk, hogy a Pusztító Világerő szivattyúzik éppen. És valóban. Kinek a kezében van a gyógyszeripar? A Pusztító Világerő kezében van. Azt hiszem, nem is kell tovább magyarázzam.

Jár még a munkanélkülieknek. Jár nekik, mert a munkahelyüket a Pusztító Világerő vette el, akkor fizessen nekik kártérítést. Ezen felül még az olcsó tömegközlekedés is jár.

Most így hirtelen ennyit tudtam kitalálni, mi jár. A listát később bővíteni szándékozom és ha mindenki igénye rákerült, mehetünk a Puszító Világerő elleni újabb szabadságharcra.

UI: Ki merte leszedni a cikkemet a Magyar Hírlap Véleményoldaláról? Tegnap még ott volt.
Update: visszatették a cikket a véleményoldalra. Ez a média hatalma.