Rendszer

Szögezzük le újra: a "rendszerváltás" a magyar történelem Mohácshoz hasonló tragédiája. Létmódunkban a növekedésből fosztásba, faji szempontból hízásból irtódásba, léturalmi szerkezetben szakrálvezérségből kifosztó demokráciába váltottunk. A Szovjetunió több zsét adott, na. Ami szakráletikai, ontológiai és létmódgazdasági szempontból is helyes.

A "rendszerváltás" tehát rendszerváltásra szorul és szerencsére a ma Parlamentben ülő politikai erők mind elutasítják 1990-et. Az MSZP kivételévél, ami ezúton is bizonyítja a hazaárulóságát. 22 hosszú évnek kellett eltelnie, de végre a konzumidióta léttörzs-tagok is kezdik megérteni, hogy az MSZP rosszat akar nekik, mert a globálbirodalom szekerét tolja.

Viszont a másik három párt a nemzettörzs érdekében munkálkodna, ha nem kötné őket szörnyű csapda. Ezt a csapdát Parlamentnek hívják, amelynek puszta létezése is gúzsként köt minket a létszivattyúzó Nyugathoz. Rendes néppárt nem ül a Parlamentben megvetése jeléül, ezért nem ülök én se ott.

Először vegyük kedvencement, a Jobbikot. A Jobbik jobbat akar. Több pénzt a tiborcoknak. Sajnos, hogy ezt elérje, be kellett kerülnie a Parlamentbe és ezek után már beszélhetnek a tradicionalizmus, monarchizmus, turanizmus és hungarizmus négyrétegű piramisáról, megalkuvókká váltak. Nagyobb baj azonban, hogy a Jobbik elutasítja a globálbirodalommal való alkut. Ami nem helyes. A globálbirodalommal nincs semmi baj, ha nem szól bele a szakrálállami létmódunkba és becsengeti, ami jár.

Aztán ott van kevésbé kedvencem, az LMP. Korábban azt írtam róluk, hogy ők az SZDSZ, de talán érdemes esélyt adni nekik. Az LMP szépen akar élni, ökológikusan, genetikai módosításokat elutasítva. Arról nem beszélnek azonban, hogy ma ezt a Birodalom megakadályozza és emiatt nem jutunk el ebbe az áhított jövőbe.

Végül pedig a rendszerváltást elutasító harmadik párt, a Fidesz. A Fidesznek minden eszköze megvan rá, hogy a magyarságot kitépje az átkozott "köztársasági" keretből és visszategye a szakrális létmód talapzatára, dehát kormányozniuk is kell. A Nyugat pedig nyilvánvalóvá tette, hogy nem fogja hagyni, hogy Magyarország újra regionális nagyhatalommá emelkedjék. A Fidesznek tehát most úgy kell cselekednie, mintha a Birodalom ügynöke lenne, pedig szívében a fajmagyarok szakrálállamának az ügyét tolná előre.

Szörnyű csapda ez.

Mohács

Különös anyagból vagyunk gyúrva, mi magyarok. Különösségünk ezer éve bőszíti a magát fejlettnek véleményterrorizáló Nyugatot és ezer éve próbál minket átpofozni a saját létmódjára, amelyről azt hazudja, hogy jobb. Mi pedig ezer éve állunk nekik ellen, hol sikeresen, hol sikertelenül. Ha sikerül az ellenállás, akkor vagyunk szabadok, ha nem, akkor rabok.

Most, hogy így definiáltuk a rab és a szabad szavak jelentését (eléggé szomorú, hogy Petőfi kérdésére én vagyok kénytelen először megadni a választ 160 év után), rátérhetünk a tettek mezejére. A globálbirodalom ránk akarja erőszakolni a létmódját. Ezt nem fogadhatjuk el. Egyfelől azért nem fogadhatjuk el, mert onto-ökológiailag kimutatható, hogy a pusztulásba dönti úgy a fehér ember civilizációját, mint a különös magyar fajt. Másfelől azért nem fogadhatjuk el, mert van nekünk létformánk, ami a mienk és amit a magyarok nagyon szeretnek. Ez a létforma a dekadens, hányaveti demokrácia helyett a szakrális vezetésen alapul. A magyarok csak úgy tudnak élni, ha van egy Vezér, aki egyfelől megmondja, kié a vagyon, másfelől kenyeret vagy a nemzettest érdekében elért érdemek szerint kalácsot ad a tiborcoknak, akik ezt vad szaporodással hálálják meg.

Mi a teendő, ha a Birodalom nem tűri a mi szakrálvezérünket? István behódolt és benne van a történelemkönyvekben meg a tereken a szobraival. Árpád azonban jól pofánverte a birodalmistákat és szakrálvezérkedett volna az idők végeztéig, ha a birodalmisták pofánverése közben el nem patkol. Cserébe viszont a birodalmisták nem bírtak beleszólni a létmódunkba 50 évig. II. Lajos (szakrálvezér ugyan, de nem a magyar életfa hajtása) viszont otthagyta a fogát Mohácsnál és a Nyugat (a Török Birodalmon keresztül) 150 évig erőltethette ránk a demokráciát.

Kivonulhatunk tömegesen, pártoskodás nélkül, egy lélekbe forrva és akkor meglesz a szakrálvezérünk, aki végre kenyeret és kalácsot ad a tiborcoknak (érdemük szerint). Vagy folytathatják a véleményterrorista globálmédia által megmételyezett magyarok a globálkonzumizmust, az acsarkodást és a megosztottságot, újabb mohácsi végzetet teljesítve be ezzel.

Ez a kérdés, válasszatok. Vagy tudjátok mit, választok helyettetek én. Én, az elit.

A győztes csapat

2009-ben létrejött egy film, amiben én és néhány szakráltársam megalapoztuk a nemzeti egyetértés programját. 2010-ben ez a program földindulásszerű győzelmet aratott. A kapcsolat egyértelmű. A 2010-es választást az általam vezetett győztes csapat nyerte meg és a film volt a tudatfegyver, ami a liberálellenséget végleg térdre kényszerítette.

Nézzünk is meg egy rövid részletet ebből a 4 DVD-nyi opuszból.



Minden úgy indult, mint egy álom. Az ötödik hadoszlop túl későn ébredt fel és hamarosan a lovasságunk patái alatt nyikorgott. Az első csapás az volt, hogy Tóth Zoltán Józsefnek sikerült elintéznie a Lepusztító Alkotmányt és helyette létrehozni valamit, ami úgy nézett ki, mintha alkotmány lenne, de valójában semmiben nem gátolta, hogy történelmi alkotmányunk ismét szakráltalapzatára szárnyaljon. Bencsik János biztosította, hogy a zöldenergia végre szabadon, birodalmi akadályoztatás nélkül áramolhasson a nemzettörzshöz, Ángyán József pedig nemzetstratégiát írt a vidéki magyarságnak és lerántotta a leplet az oligarchákról.

Mindegyikük a Viktor, a Vezér meghívására érkezett a kormányba és ténykedett ott az ő legteljesebb megelégedésére. Akkor miért kellett távozniuk? Nem lehet más oka ennek, mint hogy a háttérhatalom titokban befurakodott közénk és megfúrta őket. Hogy ki? Ezt sajnos most nem mondhatom meg. A háttérhatalom már csak olyan, hogy szeret háttérben maradni. De egy biztos: akárki is volt, a globális Birodalom ügynöke volt, amely polip módjára vív háborút a nemzet ellen megannyi csápjával.

Arra szavaztak a magyarok, hogy Új Rend jöjjön létre, ahol a létfosztásnak végre határozott megálljt parancsol nemzetségünk. Most akkor kurva idegesen megkérdezem, hogy mi lett az Új Rend Harcosaival?

Mi lett, Viktor?

Jó parazita

Sok szó esik manapság az adóról. Ebben az írásban azt fogom bebizonyítani, hogy adóról beszélni fölösleges, mert attól, hogy az adóról beszélünk, senkinek sem lesz jobb.

Való igaz, hogy az egykulcsos adó arányos, de nem igazságos. Igazságos ugyanis az lenne, ha mindenki megkapná, ami jár. Ha pedig valaki többet keres, mint ami jár, akkor igenis fizesse ki ami jár annak, akinek kevesebb jut. Könnyű most azt mondani, hogy a jogosan járó illetményt begyűjteni nem tudó léttársunk mozogjon oda, ahol megkapja, ami jár. A magyar valóság az, hogy ilyen mozgás lehetetlen. A balsikerű nemzettársaink röghöz vannak kötve. Meg különben is, ott is van siker, ahol magasak az adók. Ez is azt mutatja, hogy adóról beszélni eleve céltalan.

A 15%-nak kell kifizetni a maradék 85% ingyenes szolgáltatásait. Az ingyenes szolgáltatások ugyanis kellenek ahhoz, hogy a roncstársadalom is megtarthassa az emberiségnek azt a színvonalát, amihez még a Kádár-rendszerben jutott és amit a globáltőke a mai napig se tudott elvenni. Tessék, a nyugatmajmoló bérrabszolgáknak itt van a példaképük, az USA. Volt ott 9 adókulcs is. Amikor éppen háború volt és tömegek jártak egyetemre meg Vietnamba, hogy a II. világháborúról ne is beszéljünk.

A Globálbirodalom európai tagozata, az Európai Birodalom rengeteg kárt okozott nekünk. Most azonban kivételesen jó irányba rugdosnak bennünket és én csak tapsolok nekik ezért. A szupernyertesektől el kell venni és ha ehhez az kell, hogy a Birodalom, a Jó Parazita erőszakolja ezt ki, akkor én elfogadom ezt a gyeplőt.

Mindegy, csak a magyarságnak jó legyen.

Pedigré

A kifogástalan pedigréjű dezertőr birodalmi tábornok is megírta, hogy a kapitalizmus rossz, elaggott és megöli az embereket.

Jaj, bocsi. Három hete ugyanez a cikk szinte szó szerint lement már, csak a bekezdéseket rendeztem valamelyest át.

Újra nemzetstratégiát írok, azért bambultam el.

Tehát már a kifogástalan pedigréjűek is belátják. A Birodalom hívei utóvédharcukat vívják és már csak napjaik vannak. Közel a győzelem, fajtársak!