Egymillióan vannak a megtévesztettek, egymillióan vannak azok, akik képtelenek úgy látni a világot, ahogy az valójában kinéz és akik agyában még mindig az elmúlthúszév téveszméi tanyáznak. Ebben a
tudományos értékű elemzésemben ezen téveszmék kihüvelyezésére teszek
kísérletet, nem tagadva a célomat, hogy a burjánzó daganat kiirtása
is megtörténhessen. Mivel is fertőzte meg tehát a magyar
törzsszövetségi fejeket az SZDSZ?
Már bebizonyítottam korábban, hogy az
SZDSZ nem egy párt volt, hanem egy rákként burjánzó hálózat. A burjánzásának egy célja volt: hogy
globálgazdáinak kénye-kedve szerint, ideiglenesen Magyarországon
állomásozó
idegenszívűek felhasználásával
agymosott zombikká
változtasson magyararcúakat, hogy azok aztán ne a magyarság
létérdekei szerint cselekedjenek, hanem segítsék a magyar létjavak
kiszívattyúzását idegen érdekek szolgálatában, ezzel mellesleg a
magyarságot is egy lépéssel közelebb lökjék a sírgödörhöz, ami már a
pozsonyi csata óta feltett szándéka a Birodalomnak.
Hogyan is agymosták a magyarszívűeket?
Hát először is antikommunizmussal. Nagyon ravasz antikommunizmussal.
Már maga a tény is meglepő, hogyan működhetett az antikommunizmus a
magyarszívűek között, amikor hála a nemzeti szocialistáknak, a
magyar "kommunizmus" a
magyarság páratlan létburjánzását hozta el
azáltal, hogy egy teszetosza és mélyszerkezetbe látni nem bíró
birodalmi helytartó szemére húzott kötött sapkát. Tehát miközben a
magyaroknak jó volt, mégis valamiért megutálták a nemzet érdekében
ténykedő kommunistákat, ahelyett, hogy a
Rossz Birodalom, az USA
érdekében ténykedő kommunistákat, a Magyarországon befurakodó és
bomlasztó
francia forradalmárokat utálták volna meg. Itt csíphetjük
fülön az
ontológia hiánya által okozott kárt, mert ha már akkor is
ismert lett volna a lételméletem, miszerint a kommunisták egyben
francia forradalmárok és az USA kesztyűbábjai, akkor az SZDSZ-es
antikommunizmus visszacsapó íjként vágott volna a rosszbirodalmisták
arcába és nem a jó nemzeti szocialistákat utálták volna meg, hanem a
rossz globálkommunistákat.
Nagy különbség.
Az agymosás második eleme 1956 kultusza volt, aminek Nagy Imre
temetése volt egy kulcsmozzanata. Hála a
Nemzetstratégiai és Történeti Kutatóintézet fáradhatatlan szorgoskodásának, ma már
tudjuk, hogy 1956-ot személyesen Lenin szervezte a globálkomprádorok
utasítására. Így aztán a
globalóma ügynökeinek nem okozott lelki
törést, hogy Nagy Imrét, ezt a globálügynököt piedesztálra emeljék.
Az ilymódon istenített Nagy Imrének aztán olyan állításokat adtak a
szájába, mint hogy "az állam a legrosszabb tulajdonos" és hogy
"szeressétek az amerikaiakat".
Ki gondolta volna mindezt Nagy Imréről.
A koronát a "szabadság" és az "emberi jogok" mantrázása tette fel a
pusztító konstrukcióra. Nagyon egyszerűen belátható, hogy ez a kettő nem
megy egyszerre. Ha hiányzik a szakrális társadalmi piramis
kristályszépsége, ha szabados burjánzás van, akkor a
legszegényebbeket roncstársadalmi létbe tapossák az erősek, mondjuk én. Az elesetteket
csak én védhetem meg magamtól. Ha azt látom, hogy mindenki
szertekolbászol kénye-kedve szerint, akkor olyan ideges leszek, hogy az
elesettek retteghetnek tőlem. Ha mindenki szépen vigyázzba áll, akkor
simulnak ki az idegeim és akkor az elesetteknek is jut valami. Mondjuk
egy hajléktalanotthon.
Egymillió szavazópolgárba tételeződtek át az SZDSZ kártékony eszméi. Ha
ez az egymillió nem tanul rá, akkor még tragédia is történhet.
Mondjuk nem oda szavaznak, ahova a magyarság érdeke megkívánja.