Az Esemény

Amikor Orbán Viktor a Birodalomról, a komprádorszivattyúkról és a szabadságharcunkról beszél Tusnádfürdőn, az mindig esemény. Most sem volt másképp. Magyaroligarchákról azonban most beszélt először.

Még szerencse, hogy figyelmes olvasóimat nem éri meglepetés, mert én már megmondtam, hogy magyaroligarchák, szevasztok.

Ahhoz, hogy megértsük magyaroligarchizmus jótékony hatásának mélyszerkezetét a magyarság létharcára a Materializmus, a Fejlődés, a Tudomány és a Demokrácia négy lovasa ellen, egészen Koreáig kell elmennünk. Vagy tudjátok mit, ne álljunk meg Koreánál, menjünk egészen Ausztráliáig. Vagy éppen Új-Zélandig. Vagy ne álljunk meg ilyen kommersz helyeken, ahol konzumidióták véleményét terrorizálják a véleményterroristák, irány az Antarktisz.

Az Antarktisz is évszázadokig volt a Birodalom kizsákmányolásának a tárgya. Most meg ugye.

Ennyi bizonyíték után lássuk, mit mond ez a példa nekünk a magyarság titáni küzdelméről, amelyet az emberiség nemmagyar része ellen folytatunk. Az Antarktiszon is először nagyon hideg volt és csak devizahitelre lehetett bálnaolajat venni. Nem volt kéjhömpöly. Azonban egy ihletett diktátor jól pofánverte a pampogó entellektüeleket, a maradéknak meg mit volt mit tenni, elkezdtek keményen dolgozni. Mostanra pedig részesülhetnek az osztásból.

Mit kell tennünk ahhoz, hogy a magyarság széles tömegei is felemelhessék a merőkanalaikat a nemzet malacpörijének bográcsánál?

A megoldás egészen egyértelmű. El kell vennünk a létjavakat a globáloligarcháktól és oda kell adnunk a magyaroligarcháknak. Egyfajta komprádorszivattyút kell bekapcsolnunk nekünk is, ami a globáljavakat a magyaroligarchák zsebébe szivattyúzza. Aztán amikor a létjavak a magyaroligarchák zsebében vannak, akkor majd megmondjuk nekik, hogy tegyék meg a nemzetért, amit meg kell tenni és kezdődjék végre az osztás a tiborcoknak is.

És már miért is ne tennék meg, ha mi, magyarok megkérjük őket rá?

A front állása

Mi újság a globális világháborúval? Az van a globális világháborúval, hogy OTP-részvényeket adnak-vesznek a szakrális felhatalmazással nem rendelkező lokálvezérek és ebből is látható, hogy ősszel kitörhet a polgárháború, hacsak a devizahiteleseket stratégiailag nem segítik meg.

De ne szaladjunk előre.

A kérdéseknek ez a megakomplexuma egy nemzetstratégiai kérdésre vezethető vissza, vagyis arra, hogy teleszaporodjuk-e az országunkat vagy a morális nihil szaporodja-e tele? Na most mit ért ebből egy átlagos konzumidióta magyar szavazó? Semmit sem ért a nemzetstratégiai léptékű gondolkodáshoz, csak az érdekli, hogy legyen a hasban malacpöri és az autóba benzin, a fokgazdálkodással, kézikapával is művelhető - ezáltal a magyarság megújhodását biztosítani képes - bütyökmagot pedig lehetőleg vegyi úton irtsák ki, mert sajátos szagát a rögről letépett rögnép most már tűrni sem hajlandó. Miután 20 évig szavaztak a magyar konzumidióta szavazók rosszul, 2010-ben végre jól szavaztak és pajzsra emelték a Vezért. A magyar konzumidióták természetesen olyan gyengeelméjűek, hogy fogalmuk sem volt a helyes irányról. Ezért azt mondták a Vezérnek: mi, gyengeelméjűek csak rosszul tudunk dönteni, nem értjük a mélyszerkezetet, te viszont egy csillogó intellektus vagy, Vezérünk. Te mindig tudtad, mikor szólít meg a Történelem személyesen. Most is itt az alkalom, csinálj az országgal, amit akarsz.

És a Vezér csinált az országgal, amit akart.

Most viszont újra szavazóurnákhoz készülnek ballagni a konzumidióták, akármilyen sajnálatos is ez. Idegesek, konzumidióta agyacskájukban nem tudják megfelelően elrendezni az eseményeket, hogy ugyanis azért támadtuk meg a Birodalmat a szabadcsapatainkkal, hogy egy "win-win" helyzet jöjjön létre, vagyis a Birodalom több pénzt ad, ezért cserébe mi nem zajongunk a kiegyenesített kaszákkal és nem robbantunk ki globálforradalmat. A Birodalom azonban olyan megátalkodott volt, hogy a képünkbe kacagott és azt mondta, hogy ő inkább "lose-lose" helyzetet kíván létrehozni, akármit is mond erről a játékelmélet. A szabadságharcra felbiztatott, kaszákkal agitáló konzumidióták meg esetleg a kaszát az ellen fordítják, aki először kerül a kezükbe. Ami nem a Birodalom, hanem a magyar törzsszövetség nemzetstratégiai kérdései, a szakrális hierarchia kristályszépsége iránt fogékony nemzetben gondolkodó Látók. Mondjuk én.

A tét tehát óriási, a detonátorokká vált konzumidióták könnyen lehet, hogy nem értik meg a háborús erőfeszítések szükségességét, továbbá azt, hogy a mindenkitől áldozatokat követelő háborút ki robbantotta ki (a Birodalom).

Kihívások lesznek.

A falvak igaz magyarsága

Charles Gati, aki nemsokára az USA magyarországi helytartója, oppardon nagykövete lesz, világosan beszélt: ki kell irtani minket, mint a dodómadarakat. Kik azok a "mi"? A magyarokról beszélek és nem a "magyarokról". A magyarokról, akik a falun laknak és nem a beteg városokban, ahol rákbetegség van meg szomatika. Tiszta emberekről beszélek, akiken áttiportak a Fuggerek, VIII. Henrik és Sztálin. A falvak igaz magyarsága ezen történelmi példák nyomán világosan megértette, hogy ami Nyugatról jön, arra gyanakvással kell tekinteni. Mínusz a Gorenje hűtőládára, de az nem is igazán Nyugatról jön.

Charles Gati megmondta az interjújában, hogy a falvak igaz magyarsága nem fogékony a nyugati értékekre. Nekünk, Látóknak, akiknek fülünk van az Igazságra, azonnal világossá válik a szavainak igaz értelme: ha a falvak igaz magyarsága nem akar a Birodalom vasalt csizmái alatt, annak "jogállami demokráciájában" élni, akkor pusztulniuk kell. Majd jön helyettük nép, akinek megfelelnek azok a csizmák. Hallottunk már ilyet, láttuk már, amint a Birodalom martalócai lángot és halált okádó vasfegyverekkel lerohanták a falvak igaz magyarságát és nem adták meg a sonkáért és a fehér kenyérért, ami jár. Kevesebbet adtak. Ebbe pedig a falvak igaz magyarsága nem nyugodhat bele.


Charles Gati azon hökken meg az interjújában, hogy még Romániában is visszasírják a Ceausescu-rendszert, Magyarországon meg Kádárt főleg. Hát miért ne sírnánk vissza, helytartó úr? Amikor 3 forint 60 fillér volt a kenyér, volt családonként három vájling és a roncstársadalom féken volt tartva? A falvak igaz magyarságának nem kell elmondani, hogy nekik akkor jobb volt, tudják ők azt zsigerileg. Mínusz Gorenje hűtőláda, de a hibákat orvosolni kellett volna, nem pedig hagyni, hogy ránk kapcsolják a nyugati demokrácia kifosztó létszivattyúját, amikor akármilyen nemelit proli is beledumálhat, tökéletesen figyelmen kívül hagyva a társadalom hierarchiájának kristályszépségét, amelyben van a Vezér és vagyok én, a hűséges tanácsadója. Minden Vezérnek. A falvak igaz magyarsága - szemben a patológiás városokkal - tudja, hogy nem kapjuk meg, ami jár és hogy Magyarország többet érdemel.

Innen üzenem Gati úrnak, hogy jöhetnek a nyugati demokrácia martalócai, a falvak igaz magyarsága majd móresre tanítja őket és nem hagyja, hogy kiirtsák és helyére más népet telepítsenek. Amint azt az igaz magyarság igaz történelme során sose hagytuk.

Ti pedig ott a falvakban, jó ha tudjátok: Charles Gati már kijelölte azokat, akiknek a házaitokba kell költözniük. Győzelem vagy halál: a választás a tiétek.

Strasbourg

1105 évvel és 363 nappal (egyes birodalmista források szerint 359, de ne hagyjuk magunkat megtéveszteni) azután, hogy Árpád vezér döntő csapást mért a Birodalom rablóhordáira a pozsonyi csatában, Viktornak is csatába kellett vonulnia Strasbourg-ban. Az évforduló szakrális jelentősége nyilvánvaló mindenkinek, aki behatóan ismeri a numerológia tudományát. 1105 és 363 (egyes források szerint 359) a magyarság ősi hite szerint szakrális számok, Világszellemnek kedvesek. Ilyenkor jó csatába vonulni. Azonban szemben a pozsonyi csatával, a strasbourg-it elveszítettük. Miért? A választ a Háború a nemzet ellen című dokumentumfilmben találjuk meg, amiben főleg én beszélek meg még három Tényező: a Zöldenergiás, a Szentkoronás meg a Oligarchaölő.

A birodalmi véleményterroristák mindent megtettek, hogy ezt a dokumentumfilmet eltitkolják a létmagyarok elől, ezért ment csak a Duna tévén és nem a Barátok közt helyett. Ezért muszáj összefoglalnom itt is, hogy a lényeg ne vesszen el. A mélyszerkezet az, hogy a Nyugat háborút folytat a magyarság ellen. Nem egyszerűen háborút, ki akartanak irtani minket. Nem ma kezdték, hanem 1105 évvel és 363 (egyes források szerint 359) nappal a strasbourg-i csata előtt és a titáni harc ma is tart. Viktor Legfőbb Vezetővé választása után világossá tette, hogy ezt a nagyon magyar létharcot a mi korunkban ő fogja vezetni.

Voltak hibáink. Voltak dolgok, amik nem úgy sültek el, ahogy vártuk. Ennek két oka van. Egyfelől, mert szánalmas krajcároskodás miatt nem lett elég pénz költve a nemzetstratégia kidolgozására. Másfelől, mert a Birodalom beültette az ügynökeit a Legfelső Vezető közvetlen környezetébe, akik nem zártak össze, amikor a Legfőbb Vezető mögé kellett volna állni, hanem trafikmutyiztak és elvették a földet azoktól, akiket szakrális jogon megillet. Ezek miatt a rossz tanácsadók és összeesküvő udvaroncok miatt vesztette el Viktor a strasbourg-i csatát.

Akármi is történt Strassbourg-ban, a magyarság kiirtására indított háború nem ér véget, amíg egy is él közülünk (és itt most a magyarokra és nem a "magyarokra" gondolok). Nem érhet véget, mert amíg a Nyugat ontológiailag csak zabálni akar, minél többet, addig a magyarok mást, szakrálisabbat akarnak. Jó, a magyarok is akarnak két szobát, három gyereket és négy kereket, továbbá nyaralni is akarnak meg a nemzet civilizált körülmények között történő bővített újratermeléséhez szükséges létjavakat is akarnak, de nem akarják megzabálni a bolygót, mint a Nyugat teszi. Ez olyan drasztikus különbség, ami miatt a Nyugat nem hagyhatja abba a háborút.

Ezt a csatát elveszíthettük, de ez csak azt mutathatta meg, mennyi teendőnk van még. A végső győzelem úgyis a mienk, csak a Spirituális Szakralitásba vetett hitünknek kell erősnek lennie. Akkor nem veszíthetünk.

Az entellektüel klikk árulása

Korunk, sőt bátran mondhatjuk, az emberi civilizáció legkényesebb problémája a devizahiteles családok helyzete. Ennek a gordiuszi csomónak a megoldása a bíróság kezében van és akárhogy is dönt a bíróság, a Föld sorsa megváltozik. Ezért különös fontosságú az a levél, amit a Mi Emberünk írt a Mi Emberünknek és amiben azt javasolta, hogy az Emberek szenvedjenek tovább, a globáluralmisták pedig kapjanak egy újabb kaviáros falatkát a homár mellé.

Hogy kerülhettem abba a lehetetlen helyzetbe, hogy a Mi Emberünk tetteit kell magyarázzam az utolsó forintkáikat is a devizahitelre vett autóba benzint kuporgató néptársaknak? Ehhez egészen Max Weberig, a politikatudomány atyjáig kell visszamennem, aki szerint van hatalom és uralom. A hatalom a globáluralmisták kezében van, az uralom pedig a gazdasági szabadságharcot hazudó, Magyarországon lakó - de nem magyar szívű - entellektüel klikk kezében. Weber elméletének mai korra adaptálása nem történhet másként, ez is azt mutatja, hogy korszakos zsenik is egyetértenének velem. Ha élnének.

Az entellektüel klikk a Fidesz, de legalábbis a Mi Emberünk.

Hogyan kerülhettem tehát ebbe a lehetetlen helyzetbe, kérdezem ismét, ezúttal emeltebb hangon? Hát úgy, hogy a Globálbirodalom elhatározta, hogy a meglevő 12-15 pénzszivattyú mellé egy újabbat kapcsol be, a devizahitelezést. Ezért hitelfelvételre kényszerítette a magyar törzsszövetség tagjait, még olyan szakrális egyéneket is mint az én Lázár barátom. A pénzszivattyút viszont nem hajlandó leállítani, ezért megüzente az uralmi helyzetbe hozott entellektüel klikknek, hogy vagy szorgosan áramlik a pénzfolyadék a kaviáros falatkák fogyasztói felé, vagy megy a magyar proli bütyökmagot kaparni a sívó homokból.

Amely bütyökmagkaparással szemben megmagyarázhatatlan az ellenállás a forintkáikat a devizahitelre vett autóba benzint kuporgató néptársak körében. Ide vezetett a globálkonzumista agymosás a szennymédia által.

Mit lehet ebben a helyzetben tenni? Én megírtam ezt a kinyilatkoztatást - nem volt egyszerű, mintha két macska lettem volna, akik egymással vívnak szabadságharcot. Most már a szakrális Vezéren a sor, hogy kompromisszumot találjon, ha a neki dolgozó entellektüel klikk a globálkomprádorok markába is került.