Haláltánc

Tessék, ismét egy szörnyű vírus. Ez is annak bizonyítéka, hogy Susan Sontagnak igaza volt és a nyugatias modernitás a pusztulásba viszi a világot. Nem először történik ez: a Nyugat már betegségek sorát szabadította a világra, például a feketehimlőt, a kolerát, az influenzát és most az ebolát is. Az igaz, hogy ezek a betegségek máshonnak indultak el, a feketehimlő és az influenza például a keleti szakralitás bölcsőjéből, Kínából. Míg Kínában azonban a feketehimlő és az ember egy szakrális létmódban kötött “win-win” alkut, vagyis a himlő megölt egy csomó embert, de cserébe egy csomó ember meg is maradt, addig a nyugati ember fékezhetetlen bírvágya miatt szakrális gyökereiről letépett betegség majdnem kiirtotta Európa lakosságát.

Mert az az állandó izgés-mozgás, az a bajok gyökere.

A feketehimlő sose jutott volna el Európába, ha a nyugati anyagelvű birodalmisták selyem helyett beérték volna a daróccal, amely daróc fenntartható módon volt előállítható helyi alapanyagokból. Ekkor senkinek nem kellett volna sehova se utaznia és a feketehimlő megmaradt volna a kínaiakkal kialakított szakrális létmódjában. Most meg az ebolával van ugyanez. Ha a nyugat-afrikaiak békén megültek volna a fenekükön és a globálhatalom nem parancsolja nekik a féktelen utazgatást, akkor az ebola megmaradt volna néhány afrikai falu helyi problémájának. Most meg ugye ott tartunk, hogy az emberiség túlélése forog kockán a szörnyű ebolajárvány miatt.

Volna okunk félni a globálbirodalom globáljárványaitól, ha egyáltalán lehetne erről beszélni. De az ebolajárvány említése is tabu, a globálbirodalmisták véleményterroristái a legkisebb pisszenést is elfojtják. Pedig az emberi lények féktelen nyüzsgése talán az utolsó haláltáncunk lehet, egy utolsó görcsös rángás a végső pusztulás előtt.

Erről persze nem hallani a tévében.

Vagyon

1989-ben Magyarországon a társadalom befejezte a szocialista kísérletet és elkezdődött a kapitalista kísérlet. Egyszerűnek látszó kijelentés, de micsoda mélységei vannak! Mi az, hogy Magyarország? És mi az, hogy társadalom Magyarországon? Mi az, hogy szocializmus és mi az, hogy kapitalizmus? Csupa definiálásra váró szó, mivel az utcákon hemzsegő konzumidióták fejében csak téveszmék köde gomolyog. Ők azt hiszik, tudják, mi az, hogy Magyarország - a hely, ahol élnek. Azt is hiszik, tudják, mi az, hogy társadalom - ők maguk. Azt is hiszik, hogy tudják, mi az a szocializmus - ahol nem lehetett Gorenje hűtőládát kapni. És azt is gondolják, hogy kapitalizmus az, ahol lehet Gorenje hűtőládát kapni, de munka nincs, aminek a béréből meg lehetne venni.

Micsoda téveszmék ezek, melyeket az ellenzéki kerekasztal konstruktőrei konstruáltak azért, hogy a magyarságot megvezessék és elfedjék azt a tényt, hogy nem a Gorenje vagy a Gorenje-nélküliség a lényeg. A lényeg a szakralitás, amelyben a magyar társadalom a szocializmus előtt élt. A szocializmus előtt nem volt pénz, piac, tőke, befektetés és megtérülés, csak a saját munkájára büszke, természettel és ősmagyar hagyományokkal harmóniában élő szakrális parasztság. Ezt a parasztságot kellett leszakítani a természetről, az ősmagyar hagyományokról és a szakralitásról, hogy létrejöjjön a konzumidióták szürke masszája, akik már csak Gorenjében képesek gondolkodni. Amikor pedig meglett ez az alap, akkor beígérték nekik a Gorenjét, mire a konzumidióták lelkesen bólogatni tudtak csak és megtörtént a létmódváltás.

Az igazi kérdés elsikkadt közben azonban. A szocializmus előtti szakralitásban nem volt vagyon, akkor minden a szakralitásé volt. A szocializmusban lett vagyon, de akkor minden a szocializmusé volt. Most kapitalizmus van, hová lett a vagyon? Kézen-közön eltűnt a szocializmus előtti szakralitásból származó vagyon fele, ami most nagyon hiányzik, mert ha újra el lehetne adni, akkor nem kellene a méltó (!) nyugdíjam miatt aggódjak.

Amint a villamoson tárcát lopó tolvajt elszámoltatják, úgy kell elszámoltatni azokat, akik a vagyon körül tüsténkedtek.

Engem mondjuk nem, mert én már a szakrális oldal harcosa lettem azóta.

A célpont: Oroszország

Új fordulatot vett a Spirituális Szakralitás és az anyagelvű, bírhatnám Birodalom közötti titáni összecsapás: ezúttal Oroszország a célpont. Hosszú ideig úgy tűnt, a magyarságnak egyedül kell a Birodalom martalóchordáival szembeszállnia, hogy nincsenek szövetségeseink. Mostanra minden Látó előtt világossá válhatott, hogy a globálSZDSZ Magyarországért folytatott csatája egy sokkal nagyobb terv része volt. A globálSZDSZ Oroszországot akarja.

Először egy kis ideológiai alapozás. Vagyunk mi, a spirituális szakrálisok. Mi megvetjük az anyagi élvezeteket, csakis azért akarjuk elvenni, ami jár, hogy a magyarságnak jó legyen. Mert ha mi fogyasztjuk el a fogyasztanivalókat, azzal a 3000 éves magyar szakralitás ügye kap egy nagy löketet. Van ezzel szemben a Birodalom, ami kizárólag öncélból fogyasztja el más létjavait. Tesznek ezek arra, hogy jó ügy érdekében zabálják-e a malacpörit vagy hedonista élvezkedés okán, egyre többet és többet akarnak és ha a Földanya már nem tud többet adni, akkor rátennék a kezüket mások létjavaira.

Akármennyire is szakrális célokból van azokra a létjavakra a másoknak szüksége.

Ilyenek ezek a birodalmisták. Megzabálnák még a csillagokat is. Hát nem csoda, hogy amikor a térképre néztek, egyből a szemükbe ötlött egy hatalmas megzabálandó falat. Oroszország.

Na most én korábban azt mondtam, hogy Keleten szakralitás van. Spongyát rá, nézzük más irányból. Figyeljetek alaposan, nyugatimádók, most jön az ereszkedés.

Keleten Nyugat van.

Oké, Oroszországban is felüti a fejét itt-ott a régiesség, de hol nem? Például az USA-ban verik a négereket, meg atombombáztak is, ők aztán igazán hallgathatnak a nyugatos modernitásról. Tehát az van, hogy Nyugaton is Nyugat van és Keleten is Nyugat van, a nyugatimádók tehát innentől kezdve Oroszországot is imádhatják.

Oroszországot megtámadta a Birodalom, akárcsak minket. Mindezt ráadásul azzal az ördögi ravaszsággal tette, ahogy minket is megtámadott. Magyarország esetében azért támadott, mert állítólag elkúrtuk, pedig nem is. Oroszországot meg azért támadta meg, mert állítólag Oroszország támadott, pedig nem is.

A nyugatos Oroszország csak a létjavait védelmezi egy kíméletlen ellenség ellen, ami a világot Peking-Washington-London-Párizs-Berlin-Moszkva tengelybe akarja kényszeríteni. Amikor pedig a mi érdekünk egy Washington-London-Párizs-Berlin-Moszkva-Peking tengely.

Ebben a titáni küzdelemben kell a megtámadott Oroszország segítségére sietnünk, mint tettük azt a magyarság történelme során annyiszor.