Arc

A vesztfáliai béke hozta létre az állami szuverenitás fogalmát és egyben a vesztfáliai béke óta nincs állami szuverenitás. Ez az ellentmondás feloldhatatlan lehet azoknak, akik nem szívták anyatejjel magukba a dialektikát, mint én, de hát azért állok itt rendíthetetlenül, hogy korunk elkorcsosult, szibarita konzumidiótáinak fejébe töltsem a Látás módszerét.

Hasonló látszólag feloldhatatlan ellentmondás az, hogy ha a világot a vesztfáliai béke óta a szakralitás helyett a globális pénzbirodalom uralja, akkor miért van az, hogy az elmúlt 20 évben az angolszász Birodalom és Nyugat-Európa pénzbirodalmistái ellentétbe kerültek? Erre is a dialektika adja meg a választ. Azért kerültek ellentétbe, mert az angolszász Birodalom kezében van a katonai erő, míg Nyugat-Európa, Oroszország és Kína stratégiai szövetsége pedig a Jövő.

Remélem, értve vagyok.

Csúnyán orrba vágtak minket és ez fáj, fáj, fáj! Miért megint minket? Miért a sokat szenvedett magyarságot, még ha az elöljáró élcsapatán keresztül is? Azért tudtak minket megtámadni, mert ti, ott kint, agymosott konzumidióták vagytok. Hiába szajkózom évek óta, hogy ha dörög az ég, ha rohamoz az ellen, akkor egységbe kell forrni az élcsapat mögött. Amikor eljött a pillanat, hogy Trianont végre meghaladva egy szebb jövőbe vezető nemzetstratégia útján az első lépéseket megtegyük, az agymosott konzumidióták a technokütyüjeiket villogtatták az ég felé, jelezvén, hogy hol az ő lojalitásuk.

Miattatok szenvedtünk vereséget, szánalmas gyomormagyarok.

De mondok én valamit. Ha a Birodalom árthat nekünk, mi is árthatunk magunknak. Aztán meglátjuk, kinek sikerül nagyobbat pusztítania. Ezen elgondolkodhat a Birodalom, mivel az nyeri a nagyobb arcot, aki nagyobbat pusztít. Még ha saját magán is.

Unalom

A magyar kormány és azon keresztül minden magyar ellen irányuló korrupciós botrány egyszerűen unalmas. Nem is foglalkoznék vele, ha nem tárná fel minden világosan látó magyar előtt egyértelműen, hogy ki a korrupt.

A Goldman Sachs-ot megbírságolták, tehát a globálbirodalom a korrupt.

Korrupció miatt eljárást indítani legfeljebb a globálbirodalom ellen lehetne, ezt azonban a globálbirodalom megakadályozza azzal, hogy tagadja a létezését. Jogi értelemben nem létező dolog ellen pedig nem lehet jogi értelemben vett eljárást indítani. Olyan ez, mintha a magyarságnak bekötött szemmel kellene harcolnia egy láthatatlan ellenség ellen. A csapás bárhonnan jöhet és nincs mód visszaütni. Ilyen helyzetben csak egyet tehetünk. Mint egy ökölbe szorult kéz összehúzódtok egy csomóba és tűritek a csapásokat. Ezt tette Dobó is, amikor a török – valójában szefárd – Birodalom ágyúzta a várát. Fogcsikorgatva tűrt, mivel tudta, hogy az ágyúzás nem tarthat örökké és amikor a vára már egy romhalmaz, akkor fog megjelenni az ellenség láthatóan és akkor lehet lekaszabolni.

Ez a mi stratégiánk is, amelyhez nektek minden áron ragaszkodnotok kell. Ne legyenek kétségeink, ára lesz a küzdelemnek, amit meg kell fizetnetek. Az alternatíva azonban egy új Mohács, egy új Trianon. Ezekben az esetekben is az történt, hogy az összeomló Birodalom romjai – Mohács esetén a Fugger-birodalom, míg Trianon esetén a Habsburg-birodalom – maguk alá temetik a nemzettörzset nemzetstratégiástul együtt.

Azt hiszem, teljesen világos, hogy melyik esetben jártok jobban.

Ha győzünk, akkor megváltozik a világ. Az angolszász Birodalom helyett – aminek Trianont, Jaltát és a párizsi békeszerződést köszönhetjük – egy kontinentális Birodalom részesei leszünk Kínával, Oroszországgal és Európának azon részével, ahol még pislákol a szakralitás szikrája. Ebben a Birodalomban meg fogják érteni a magyar fajtának erős kézre, szakrális osztásra, morális alapú államberendezkedésre és létharcra irányuló óhaját.

Mert ebben a mostani birodalmi békében a magyar katonanépre csak a lepusztulás vár.

Fal

A Nyugat építette a berlini falat.

A konzumidióták, a mélyszerkezetbe belátni képtelenek számára ez az állítás meglepő lehet. De ha tudjuk, hogy a világot egy gonosz isten irányítja, akkor máshogy nem is lehet, mint hogy a berlini fal is az ő műve.

Ennyit akkor a berlini fal hátterének bizonyításáról.

Tudjuk tehát, ki építette a berlini falat: a Nyugat. A következő kérdés, hogy miért épített a Nyugat Berlinben egy falat? Elég csak a térképre nézni és rögtön szemünkbe ötlik egy hatalmas terület, Oroszország. Ha a Nyugat valahol falat épít, az nyilvánvalóan azért van, hogy az orosz szakralitást megtörje. Tehát akkor a berlini fal se épülhetett másért, mint hogy az orosz parasztokat leszakítsa a szakrális orosz rögről.

1917, 1939, 1945, 1956, 1989, 2014. Egy iszonyú terv, a szakrális Kelet-Európa deszakralizált konzumidiótákká változtatásának a kulcsévszámai. Most pedig itt ülünk mi, keletiek, deszakralizálva, átkonzumálva, az Igazságtól megfosztva egy virtuális fal mögött, amelyben én pusztán a hozzáadott értékem alapján legfeljebb pizzafutár lehetnék, ha tudnék robogót vezetni. De nem tudok, így az imádott-utált Nyugat még vendéglátóipari kisegítő munkásként sem tart rám igényt.

Másokra igen, ők a konzumidióták.  

Évfordulók

A taxisblokád 24. és az 1956-os sajnálatos események 58. évfordulójára időzítve ismét zavargásokat szított Budapesten a globálbirodalom. A nemzetstratégiai mélyelemzésekben jártas Látó számára azonnal szembeötlik, hogy mindhárom rendzavarásban kulcsszerepet töltött be a kommunikáció. Míg 1956-ban a kártékony gondolatok a rádió segítségével terjedtek, addig a taxisblokád során már CB-rádiót, a mostani, úgynevezett nettüntetések idején pedig a globálbirodalom interplanetáris csúcsfegyverét, az internetet vetették be.

Egy konzumidióta nem csinál káoszt, hogy a népi mondást idézzem. Ha ezek a zavaros fejűek nem tudtak volna egymással kommunikálni, akkor rendetlenség sem lett volna. De tudtak és itt megfogható a globálbirodalom eltökélt szándéka, amivel a nemzetstratégia végrehajtásán munkálkodó nemzeti elitek ellen egyre fejlettebb csúcsfegyvereket szabadít a világra.

Az internet olyan, mint a szennymédiából ömlő valóságshow. Míg a valóságshowban látszólag egy mindennapi ember válhat tévésztárrá, az interneten egy, a szellemi beavatottság minimális szintjén álló véglény oszthat meg gondolatokat. Mindkét esetben arról van szó, hogy a szereplő több – alkalmasint igen sok – emberrel kommunikálhat úgy, hogy a mondanivalóját én nem hagytam jóvá. Ez a nagy “szabadság”, ami a valóságshow esetén a legalantasabb zsigeri ösztönök nagy közönség előtt való kiélését teszi lehetővé, az internet esetén a kommunikáló zsigeri konzumidiótát a globálbirodalom engedelmes eszközévé teszi.

Ne gondoljuk ugyanis, hogy az internetes kommunikátor képes a nemzetstratégiába illeszkedő gondolatok megfogalmazására. Mindenekelőtt azért nem, mert ezt a nemzetstratégiát el se mondjuk neki, hiszen nem is tartozik rá. Ő csak vezesse a targoncáját, nyesegesse a virágait, foglalja el magát kamuvitákkal a roncstársadalmistákról, a helyes döntéseket majd mi meghozzuk helyette. Éppen ezért helytelen, ha a kezébe olyan veszélyes játékszerek kerülnek, mint a twitter, a facebook vagy a legpusztítóbb csúcsfegyver, a blog. Amikor ugyanis azt hiszi, hogy ezeken keresztül a saját gondolatait osztja meg, akkor bizony könnyen lehet, hogy idegen, sötét hatalmak pusztító gondolatfegyvereit veti be saját nemzettársai ellen, tudatlanul.

Ezeket a megfontolásokat ajánlom a nemzetben gondolkodók figyelmébe, mielőtt újra nekifutunk a magyarság meggyőzésének az interplanetáris csúcsfegyver, az internet megadóztatásáról.